Risza és a frisbee

 A frisbeevel én igazából 2009. elején találkoztam. Nagy Éva és Bubu nevű border collie-jának munkáját figyelve érlelődött bennem, hogy ki kéne próbálni, mivel Risza sokszor csatlakozott hozzájuk érdeklődve. Éva elkezdett foglalkozni velem, tőle tanultam meg az első dobási technikákat.

2009. júliusában került megszervezésre a III. Monor Frisbee Kupa, ahová kezdőként beneveztem a kutyát távolsági kategóriába, ahol kétszer másfél perces futam állt rendelkezésre a dobásokhoz. Szintén Éva volt az, aki felkészített első versenyünkre. Elmondta az összes hasznos szabályt és trükköt ahhoz, hogy ne álljak úgy a starthoz mint egy idióta   Nagyon izgultam, de azért megpróbáltam odafigyelni. Figyeltem a többi versenyzőt. A távolsági futamon kívül freestyle kategória is volt. Látványos egy dolog, az biztos.  De hát mi kezdőként még a nyomukba sem értünk. De végülis minden mindegy alapon, játszásiból neveztünk. Sajnos egy kicsit szeles időt fogtunk ki, ami ugye nehezítette a versenyzést. Ennek ellenére várakozáson felül teljesítettünk. 10 ponttal Riszával a kezdő kategóriában második helyen végeztünk.

                                                                       

   A második helyezésért egy gyönyörű érmet kaptunk, amit természetesen Risza nyakába akasztottam, hisz ő volt a nap hőse.

 A monori verseny eredménye döbbentett rá, hogy érdemes folytatnunk, hisz Risza tehetséges, élvezi a frisbee-t. Én pedig meg tudom tanulni a dolgokat. Így egész nyáron gyakorolgattam. Sajnos mivel a frisbee edzések hétköznap zajlottak, így én csak autodidakta módon fejlesztgettem a technikát, illetve kihasználva a versenyeket, sok ember segítségét igénybevéve próbáltam ellesni a trükköket.

2009. szeptemberében adódott újabb lehetőség a versenyre. Megrendezték az I. Palota Kupát. Szintén kezdő távolsági kategóriába neveztünk. Ide már egy kicsit felkészültebben érkeztem, plusz új koronggal, mivel a nyáron Risza egy kicsit leamortizálta a régit  Kapott egy szép boxot, ahol pihenni is tudott. Szóval jó hangulatban érkeztünk meg a verseny helyszínére, Budapesten a XV. kerületi OMSE pályára. A párosok részére kétszer másfél perc állt rendelkezésre, hogy megmutassák, mit tudnak. Az első futamom egy picit gyengére sikerült, két-három dobásom nem volt jó, így a kutyának esélye se volt elkapni. De a második futam kiváló volt. Minden dobást elkapott a kutya, gyors is volt, így több dobás belefért. Feldobva jöttem le a pályáról, hisz a korábbi versenyhez képest sokat fejlődtünk. Szóval én már úgy megyek haza, hogy megérte. Az eredményhirdetés viszont nagyon meglepett. 18,5 ponttal első helyezést értünk el. Egyrészt a mi pontszámunk volt a kezdők között a legmagasabb, másrészt az előző versenyhez képest sikerült több pontot szereznünk, tehát egyéni rekordot is döntöttünk Riszával. Egy kicsit szétszórtan mentem a bírókhoz átvenni a kupát és az érmet. Kicsit valószínűtlennek tűnt, hogy a dobogó első fokára ülhetett a kutyám.

 

                                                                   

Hárman a dobogó tetején: a képen balra második helyezéssel Hoffmann Tomi és Ginger, jobbra De Jonge Norbi Zizivel, és középen az első helyen én vagyok Riszával

 

Az év utolsó versenyén, az I. Top Mancs Kupán már haladó távolsági kategóriába neveztünk. Innentől kezdhetünk tovább lépni a fejlődésben. Komoly versenyzőkkel lehettem együtt, és még ha nem is értünk el kiemelkedő eredményt, mindenképpen nagyon tanulságos volt. Megismerkedtem különböző frisbee-s játékokkal, mint pld. a darts bee, a trisbee, vagy a quadruped.

A 2010-es évet pedig már rendes edzéssel kezdtük. Seftsik Peti, a monori kutyasuli egyik alapítója, illetve a magyarországi frisbee egyik kiváló személyisége rendszeres edzéseket, szemináriumokat tart, ahol elkezdtem megtanulni  a dobások technikáját, hisz eddig csupán önszorgalomból dobálgattam, minden szakmai támogatás nélkül. Illetve többféle technikával is megismerkedtem. A szemináriumokon pedig elméleti tudást is szerezhettem. Ezeken a programokon a kutyával való munka egy kissé háttérbe szorul, hisz a hangsúly a dobástechnikán van elsősorban. Amíg nem tudok rendesen dobni, a kutyával sem tudok együtt dolgozni.

A tavalyi évet tekintve azt hiszem, hogy az agility mellé találtam egy másik olyan kutyás sportot, ami nemcsak nekem, de a kutyának is hatalmas élményt jelent, hisz Risza nagyon szeret játszani, és a frisbee aztán tényleg másról sem szól, csak az önfeledt játékról. A versenyek számomra azt a fórumot jelentik, ahol olyan tapasztalatokat gyűjtök, amelyek alapján önmagam tudom továbbfejleszteni, illetve találkozom a frisbee-s közösséggel. Szóval a jelszó:

                                                             FRISBEE JUST FOR FUN!!

 

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő